„Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről hírt adott nekünk az Úr!” (Lk 2,15) – mondják a pásztorok. Isten üzen nekünk, tanít minket, de vajon mi megértjük-e? Kíváncsiak vagyunk-e rá, hogy mit látunk majd ott?

Elmondom! Családot látunk szegénységben és emberi mérték szerinti legnagyobb bizonytalanságban, akiknek egyetlen biztonsága, hogy velük van Isten. Máriát látjuk, aki igent mond az anyaságra és elfogadja a gyermeket. Józsefet, a gondviselőt, aki nem fárad bele, védelmezni családját. Gyermeket látunk, aki a szalmában fekve, kezét nyújtja felénk.

Mária és József, amikor a kisdedet nézte Isten jelenlétét érezte életében, mint érezzük, érezhetjük gyermekeinkre nézve mi is. Jézus, szegényen született, egyszerű életet élt, hogy megtanítsa nekünk megragadni a leglényegesebbet és belőle élni. Megtanuljuk, a bizonytalanságban Istenbe vetni bizalmunkat. Meglássuk a családban a nehézségek ellenére az örömet, a befogadott gyermekeken keresztül megtaapasztaljuk Isten irgalmas szeretetét.

Hagyjuk pihenni anyut – a címe annak a szép és kedves betlehemnek, amelyről egy évvel ezelőtt Ferec pápa is megemlékezett. Az alkotás, amely úgy ábrázolja a Szent Családot, hogy József tartja a kezében Jézust, míg Mária pihen, a család, a házasság gyengédségéről, a családi egység erejéről, a boldogság forrásáról tanúskodik. Menjünk mi is Betlehembe, hogy megtaláljuk minden nehézség közt, „az istállóban a szalma között” a Szeretet Istenét!

Áldott, békés karácsonyt kívánunk minden családnak, ahol Jézus szavait idézve: „egyet is befgadtatok a kicsinyek közül”!

az Otthon dolgozói

Foto: Magyar Kurir