Élettörténet-könyv

| LETÖLTÉS: Elettortenet-konyv.pptx

Mivel mind a Fiksz képzés mind a Befogadó szülői OKJ-s képzés szerves része, ezért mindenki tisztában van a fontosságával, szerepével és azzal, hogy bizony kötelező folyamatosan vezetni, mert ez egy írásos dokumentációs feladat. A gyermek viszi magával a különböző hatósági döntések alkalmával, legyen az hazagondozás, örökbefogadás vagy gondozási hely változás.

Azt szeretném, ha a segítségemmel egy kicsit átismételnénk, felidéznénk, felfrissítenénk az élettörténeti-könyvvel kapcsolatos ismereteinket, illetve próbálok majd néhány praktikus javaslatot is mondani.

1. dia

Mi az élettörténeti munka?

  • MULT-JELEN-JÖVŐ összekapcsolása
  • Hatékony módszer, mely segít a múlt megismerésében és megértésében

Aki saját családjában nevelkedik vagy már felnőtt, az tisztában van gyökereivel, származásával, ismeri családja történetét, gyermekkoráról vannak ismeretei, fotói esetleg emlék tárgyai. Kialakult kötődése, identitása, rendben van önértékelése. Mivel ismeri múltját, így tovább tud lépni, fejlődni. Kialakult nála a MÚLT – JELEN – JÖVŐ folyamatossága, íve. Elmondhatjuk, hogy aki saját családjában nevelkedik, az stabil alappal rendelkezik, amire tud építkezni.

Ezzel szemben a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek jelentős részének hiányos a múltjukról, önmagukról való tudásuk, tehát az előbb említett MÚLT – JELEN – JÖVŐ íve megtört, hiányzik a folyamatosság.

Az élettörténeti munka egy hatékony módszer, mely segíti a gyermeket a múlt megismerésében és megértésében.

2. dia

Ki végezheti az élettörténeti munkát?

  • A gyermekhez közel álló személy, aki képes átérezni fontosságát és időt áldozni rá

Hangsúlyozni kell, hogy ez nem pszichoterápia, tehát végezheti bárki, aki a gyermekhez érzelmileg közel áll, aki minőségi időt tölt el vele. Erre a feladatra nem nehéz kitalálni, hogy ki a legalkalmasabb, az aki gondozza-neveli, vagyis a nevelőszülő.

Kiváló lehetőség az élettörténeti munka gyakorlati megvalósítására az élettörténeti-könyv közös készítése.

3. dia

Miért szükséges az élettörténeti munka?

  • a múlt megismerése miatt

A gyermek a szakellátásba kerüléskor elszakad szüleitől, megszokott környezetétől, elveszítheti, elfelejtheti múltját. Gyakran úgy történik a kiemelés, hogy reggel elmegy óvodába, iskolába és már nem mehet haza, onnan viszi a családgondozó vagy a gyámhivatal munkatársa az új gondozási helyre. Ez a gyermek nem tudja értelmezni, hogy mi történik vele. Ha nincs felnőtt, aki segítsen neki, akkor arra a téves következtetésre jut, hogy ő a hibás a vele történtekért.

  • minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy megismerje családját és múltját

Az élettörténetének feldolgozása során fontos, hogy olyan információkat kapjon melyk életkorának és értelmi képességének megfelelőek és melyek segítik őt abban, hogy megértse, miért nem nevelkedhet vér szerinti családjában. Igazat kell mondani a gyermeknek, de nem mindegy, hogy milyen stílusban, formában. Mellőzzük a szülők negatív minősítését, nagyon fontosnak tartom a tapintatosságot és a diplomatikus megfogalmazást.

  • segíti a veszteségek feldolgozását
  • segíti a stabil identitástudat kialakítását

Az identitás gyökere a család, amibe mindenki beleszületik. Az eredeti családba beleszülető gyermek megörökli a családja történetét, kultúráját. Mindenkinek szüksége van egy elképzelhető történetre származásával kapcsolatban. Akinek nincs senkije, az kivel fog azonosulni? Nagyobb sérülést okoz, ha nem tud a gyermek a szüleiről semmit, nem ismeri őket, mint az, hogy esetleg elhanyagolóan nevelték, netán még bántalmazták is.

  • növeli az önértékelést

Az élettörténet, családtörténet megismerése képes helyreállítani az önértékelést és az  identitást. Vagyis tudom és szégyen nélkül elfogadom, hogy ki vagyok, hová tartozom, mik miért történtek velem, mi az amire büszke lehetek, mert minden gyermekben  van olyan tulajdonság, képesség, amire büszke lehet.

Ezért kell mindenkinek megérteni azt, hogy a gyermeknek nem küldhetünk folyamatosan negatív üzeneteket a szüleikről. Nem lehet megfelelő annak az önértékelése, aki azt hallja, hogy szülei semmirekellőek, elvetemültek, stb.

A szülői szerepek megoszthatók. A szakellátásban nevelkedő kiskorúaknak 3 szülője van (biológiai, gondoskodó nsz, és a jogi szülő (gyám). A 3 közül a vérszerinti szülők örökre a szülei maradnak a gyermeknek, hozzá tartoznak akkor is, ha nem ők nevelik. Erről a tényről ne feledkezzünk meg.

4. dia

Az élettörténet-könyv formai elvárása

Nincs egységes elvárás, formáját tekintve sokféle létezik

  • füzet, napló
  • babanapló
  • irattartó mappa
  • gyűrűs mappa

A füzet és napló hátránya az, hogy pl. fotó beragasztásakor átüt a másik oldalon, nem bővíthető lapokkal illetve, utólag nem korrigálható és a sok fotótól szétnyílik, púposodik a füzet. Nem időtálló és esztétikailag sincs rendben.

A csecsemőket nevelő nevelőszülők esetében a babanapló is hasznos lehet, szép kiadványokat lehet kapni, melyben 1-2 éves korig rögzíthetők a gyermek fejlődésének mérföldköveit, de azt követően ugyanúgy szükséges élettörténet-könyvet készíteni.

Az irattartó mappa nem praktikus, mert a lapok könnyen gyűrődnek, kieshetnek, nem mutat rendezett formát.

A legjobb megoldás véleményem szerint az A4-es méretű gyűrűs mappa, mindenki számára javaslom.  Kemény borítású, nem gyűrődik a lapok lefűzhető tasakba, nejlon bugyikba helyezhetők, sőt a fotókat sem kell feltétlenül ragasztani. Előnye, hogy utólag kiegészíthető, elfér benne rajz, oklevél, fotó, stb. Tegyünk bele színes lapokat, legyen minél színesebb.

Lehet kézzel írott, lehet számítógéppel szerkesztett, de a kézzel írott sokkal személyesebb. Javasolni szoktam, hogy a gyermekhez szóljunk benne, tehát E/2 személyben íródjon. Tehát pl. amikor a családunkba kerültél nehezen fogadtad el a szabályokat, de egyre ügyesebb vagy már önállóan elkészíted a házi feladatod.

5. dia

Típusai

  • kezdettől vezetett
  • visszatekintő

Aki újszülöttet, csecsemőt nevel az kezdettől tudja vezetni az élettörténet-könyvet (esetleg kezdetben a babanaplót). A többi esetben visszatekintő jellegű lesz az élettörténet könyv. Mindkét esetben szükség van az előzményekre, a családtörténetre, melyet nem kapunk meg hiánytalanul a gyermekkel együtt.

6. dia

Honnan szerezzünk információt?

Fontos hogy segítsünk a gyermeknek megismerni a családtörténetét, előzményeket, de ebben a kutató munkában nem szabad átlépni a kompetenciahatárokat. Vagyis nem nyomozni kell a szülők után és nem a szülők viselt dolgait kell felderítenünk, hanem kizárólag azokat az információkat, melyek a gyermek számára lényegesek és építő jellegűek. Érdemes a gyermekvédelmi gyám segítségét kérni ebben.

  • A kihelyezéskor hozott információk feltérképezése

Fel kell térképezni, hogy a kihelyezéskor milyen adatokkal, ismeretekkel rendelkezünk a gyermekkel kapcsolatban. Aki gyermekotthonból, csecsemőotthonból kerül nevelőszülőhöz az kellő információval rendelkezik általában, mivel a gyermekről gondozási-fejlődési naplót kell vezetni már az 1980-as évek óta, melyet átadnak a nevelőszülőknek. Ez elég részletes, minden hónapban írnak a kiskorú viselkedéséről, egészségi állapotáról, fejlődéséről, stb. Ez lehet az élettörténet könyv melléklete akár.

  • beszélgetés a gyermekkel (életkortól függő), szülővel, nagyszülővel, egyéb rokonnal

A gyermek beszélhet, rajzolhat vagy írhat korábbi emlékeiről, helyszínekről, eseményről. Ehhez ki kell építeni egy bizalmi kapcsolatot, hogy merjen megnyilvánulni, szívesen beszélgessen. Fontos, hogy  teljes figyelemmel kell hozzá fordulni. Ha több gyermek nevelkedik a családban akkor is kell mindegyikkel külön-külön is foglalkozni, beszélgetni és figyelni igényeire.

A másik fontosabb információforrás természetesen maga a szülő vagy nagyszülő vagy nagykorú testvér. Az optimális eset, ha látogatnak rendszeresen és sikerül megfelelő kapcsolatot kialakítani velük. Sokszor kérdezni sem kell, ők maguk mesélnek életükről, családjukról, a gyermekekről. Volt arra példa, hogy a nevelőszülő elhozta a kapcsolattartásra az élettörténet könyvet és együtt írták be a neveket a családfára a gyermekkel és a szülővel. Érdemes közös fotókat készíteni a láthatásokon, illetve előfordult, hogy a szülők is hoztak kiskori képeket a gyermekekről. Ez egy ideális eset, tudjuk hogy nem mindig valósítható ez meg.

  • Gyámhivatali határozatok
  • A gyámhivatali határozatok is tartalmaznak időnként olyan információkat, amit érdemes lejegyezni (pl. a nagynéni nevelte családbafogadással, majd gyermekotthonban nevelkedett és azután helyezték nevelőszülőhöz).
  • Családgondozó

A családgondozó is tudhat olyan részleteket, melyre a gyermek nem emlékszik, de az élettörténetéhez tartozik.

Mit tartalmazzon az élettörténet-könyv?

  • Családfa

Mely rögzíti a származását családi, rokoni kötelékeit átláthatóan képszerűen.

  • Fontos adatok, információk

Azok az információk melyek tartalmazzák a szülők adatait, a nevelkedés helyszíneit, óvodákat, iskolákat, személyeket, fontos dátumokat, illetve a saját születési adatukat, melyek általában nagyon fontosak a gyermekeknek. Ezek az adatok kiegészíthetők tetszés szerint, személyre szabottan. Van, aki születési kivonat vagy születési zárójelentés másolatot is tesz a könyvbe.

  • Korábban készült fotók

Korábban készült fotók a gyermekről, testvérekről, fotók szülőkről, rokonokról, melyeket általában csak később tudják a nevelőszülők vagy maga a gyermek beszerezni. (ezért jó a kapcsos könyv hogy utólag is behelyezhetők lapok)

  • Térkép

Akár a gyermekkel együtt (életkor függő) be lehet jelölni a Magyarország térképen a  jelenlegi gondozási helyet és azokat a településeket, ahol eddig lakott. Meglepő, de van aki 5-6 helyen is élt az ország különböző részein.

  • A kihelyezés története

Ha a gyermek már tudja önállóan vezetni az élettörténet könyvet, akkor is fontos, hogy ezt a nevelőszülő írja le. Vagyis mi volt a menete a kihelyezésnek (esetleg hogyan zajlott az  ismerkedési időszak a kihelyezés előtt, ha gyermekotthonból került ki)  milyen tapasztalatai voltak az első napokról. Erről lényeges részletesebben írni, hiszen a gyermek életének döntő fontosságú eseménye. Az írni tudó gyermek is leírhatja külön, hogy ő hogyan élte meg.

  • Fejlődés, fontos események, ünnepek dokumentálása, fotók, rajzok, stb.

 A továbbiakban rögzíteni, dokumentálni kell a gyermek számára fontos eseményeket, ünnepeket, fejlődését fotókkal és leírással. Nem elég csak a fotó önmagában.  A gyermek 1-2 éves koráig havonta fontos dokumentálni, hogy miben fejlődött (testi fejlődés,  mozgás, beszéd, értelmi fejlődés, stb.), majd később már elég 3-4 havonta összefoglalni. Az élettörténet könyv tartalmazzon fotókat, de főként eseményhez kapcsolódó képek legyenek, melynek van története, amit le is kell írni. A többi fotót külön fotóalbumban célszerű tárolni. Nem elég a CD-n, telefonban, számítógépen tárolni a fotókat. Ki kell nyomtatni közülük a legjobbakat, mert az a kézzel fogható.

Az élettörténet könyvbe kerülhet még oklevél, belépőjegy, karszalag, szülő vagy barát levele, a gyermek rajza, egy általa írt fogalmazás, valamelyik emlékezetes kirándulásról vagy nyaralásról vagy születésnapról. Vagyis nagyon sok lehetőség van arra, hogy megörökítsük a gyermek számára kiemelkedő, örömteli eseményeket, amelyre büszke lehet és növelheti önértékelését. Lényeges kiemelni, hogy az élettörténet könyvben tükröződjön a pozitív hozzáállás, ne a rossz viselkedését hangsúlyozzuk, hanem azt, hogy miben fejlődött.

Nagyon sok példaértékű élettörténet-könyvet láttam az elmúlt években.

Tudom, hogy a gyermekek nevelése-gondozása nehéz feladat és olyan nehéz időt szakítani az adminisztrációs munkákra és az élettörténet-könyv vezetésére, de higgye el mindenki, hogy a belefektetett energia és fáradozás nem felesleges, hiszen a gyermek lelkét gyógyítjuk vele.


A működtető által szervezett továbbképzés 2019. 09. 20-án

A működtető által szervezett nevelőszülői képzésre 2019. 09. 20-án került sor Abonyban.

Az előadók különböző kiegészítő terápiák lehetőségeivel ismertették meg nevelőszülőinket.

Fontos hangsúlyozni, hogy a Pedagógiai Szakszolgálatok Szakértői Bizottságának szakvéleményében meghatározott, egyénre szóló fejlesztéseket nem helyettesítheti egyetlen alternatív terápia sem, azonban kiegészíthetik azt, és segíthetnek a jobb eredmény elérésében.

1. ELŐADÁS

Soltészné Bencsik Ilona gyógypedagógus, pszichopedagógus és Velkeyné Gál Zsuzsanna gyógypedagógus, pszichopedagógus: KUTYÁS-TERÁPIA

A tréner páros három éve végez állatasszisztált foglalkozásokat egy labrador kutya (Menta) segítségével. A tevékenység vizsgához kötött (kutya temperamentum vizsga és gyakorlati vizsga). Az alkalmazási terület a korai fejlesztéstől az idősek otthonáig szinte korlátlan az életkor tekintetében. A kutyás terápiát alkalmazták már óvodákban, tehetséges gyermekek csoportjában, autizmussal élőknél, tanulásban, értelmileg akadályozottak esetében. Lehet egyéni vagy csoportok (max. 6-8 fő). A foglalkozásoknak van egy megszokott menete:

    • köszönés (simogatás, pacsi);
    • bevezető játék;
    • „kutyás” ismeretek, felelős állattartás;
    • „trükkök”, feladatok, melyek során a terapeuta-kliensek-kutya együttműködnek.

A terápia segítségével fejleszthetők a szociális készségek- viselkedés (türelem, szabálytudat, kudarctűrés, stb.), de lényegében a személyiség fejlődést is elősegítheti.

A résztvevők számára talán a legfontosabb az, hogy örömöt, élményt és sikert biztosít.

2. ELŐADÁS

Ludányiné Füvesi Tünde fejlesztő pedagógus, alapozó mozgásterapeuta: ALAPOZÓ TERÁPIA

Az alapozó terápia egy komplex, mozgásfejlesztésen alapuló idegrendszert fejlesztő terápia. A mozgásbeli elmaradás szorosan kapcsolódhat olyan problémákhoz, mint hiperaktivitás, figyelemzavar, beszédészlelés és beszédmegértés, idegrendszeri éretlenség, tanulási nehézségek, stb. A fejlesztést minden esetben egy részletes felmérés előz meg (anamnézis, mozgásfejlettség, általános tájékozottság, iskolás korúaknál olvasás-írásfelmérés, stb.). Lényege a különféle mozgásformák megfelelő begyakorlása, melyek az idegrendszer érését segítik elő. A terápia alapja a nagymozgások, egyensúly és a rugalmasság, ami kiegészül a ritmus, finommotorika és keresztmozgások gyakorlataival. A terapeuta által irányított gyakorlatok előnyei:

    • fejleszti a mozgáskoordinációt;
    • javulhat az írási, olvasási és számolási készség;
    • beindítja a megkésett beszédfejlődést, stb.

3. ELŐADÁS

Balanyi Attila neurofeedback tréner, diplomás szupervisor, mentálhigiénés szakember: NEUROFEEDBACK

Az agyunk működésére 5 féle agyhullám meghatározott eloszlása, aránya jellemző. Eltérés esetén ezek az arányok korrigálhatók a neurofeedback készülék segítségével. A kliens a hullámokat „akaraterejével” mozgatja.

Az egyéni probléma feltérképezése egy interjú során történik, mely egy teljes körű diagnosztikus felmérést foglal magában. A kliens fejére szenzorokat helyeznek és a neurofeedback készülék segítségével egy monitoron jelenik meg az agyi aktivitás, melyen a tréner beállításokat végez. A kliens pl. egy filmrészletet néz. Megfelelő agyhullámok esetén élvezhetően nézhető, ellenkező esetben nem. Ez a terápia egy tanulási folyamat, melyhez általában 20-40 alkalomra van szükség. Megfelelő gyakorlás esetén az egyén képessé válik fenntartani az új idegrendszeri mintázatot a terápia befejezése után is. A terápia kiegészítő kezelésként alkalmazható többek között figyelemzavar, ADHD, autizmus spektrumzavar, tanulási nehézségek, alvászavar, stresszkezelés, értelmi képességek fokozása esetén.

4. ELŐADÁS

Barátné Balogh Ildikó szakmai vezető: EMÉSZTÉS ÉS PSZICHOLÓGIA SZINDRÓMA (GAPS – GAP szindróma)

Kutatások igazolják, hogy összefüggés van egyes pszichés megbetegedések, állapotok (autizmus, ADHD, tanulási zavarok, sőt pl. depresszió, skizofrénia, stb.) és az emésztőrendszer problémái között. A bélflórát károsíthatják gyógyszerek, stressz, nem megfelelő étrend. A neurotoxinok bekerülnek a véráramba, majd az agyba. Az immunrendszert rombolhatja a cukor, finomított szénhidrátok, mesterséges zsírok, kemikáliák, jó minőségű húsok hiánya, stb. A GAPS-gyerekek étrendje lehetőleg ne tartalmazzon cukrot, keményítőt, glutént, kazeint. Ellenben fogyasszanak jó minőségű húst, halat, keményítőmentes friss zöldségeket, tojást, magvakat, zsírokat, olajokat (ne margarinféléket), illetve vigyenek be a szervezetbe vitaminokat, ásványi anyagokat. A GAPS-diéta kíméli a sérült emésztőrendszert, helyreállítja a bélfal egységét és visszatelepíti a jótékony bélflórát.

5. ELŐADÁS

Hering Mónika gyógypedagógus, TSMT-HRG terapeuta: TSMT és HRG terápiák

A szülők különféle tünetek alapján kereshetik fel gyermekükkel a terapeutát. A motoros fejlődési területen belül pl. a finommotorika, beszédmotorika késése, a pszichés és kognitív területen belüli tünet lehet a figyelemzavar, a szorongás, a szociális területen belül pedig nehezített szabálykövetés, stb. Ezen problémák hátterében sokszor az idegrendszer éretlensége áll.

A terápiát megelőzi egy részletes vizsgálat, melynek részei: anamnézis, megfigyelés, életkor adekvát szenzomotoros tesztek, kiértékelés, majd a terápia során kontrol mérések. A terápia 3 hónapos és 14 éves kor között javasolt. A Tervezett Szenzomotoros Tréning általában egyéni terápiaként indul, majd később csoportban is végezhető. Nagyon sok eszközt használnak. A Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika (HRG) a terápia vízi változata. A terapeuta a foglalkozáson elvégzett gyakorlatokat betanítja, melyeket otthon is gyakoroltatni kell. Fontos a fokozatosság. Ez a terápia segíti az idegrendszer „összerendeződését” azáltal, hogy a megfelelő agyi területet stimulálja. Jótékony hatást gyakorol a gyerekek mozgásfejlődésére, figyelmére,, emlékezetére, beszédfejlődésére, kommunikációjára, stb.

6. ELŐADÁS

Förhéczné Bartha Melinda pedagógus, kommunikációs és önismereti tréner: NEVELŐSZÜLŐI TAPASZTALATOK A SZAKÉRTŐKÉNT ÖSSZEÁLLÍTOTT FEJLESZTÉSI PROGRAMRÓL

Intézményünk nevelőszülője 3,5 éve nevel egy testvérpárt (1. és 5. osztályosok), akik szinte minden fejlődési területen jelentős lemaradásokkal érkeztek gondozási helyükre. A gyermekek állapotfelmérése teammunka volt (a nevelőszülő, aki pedagógus is egyben, gyermekorvos, védőnő, pszichológus, pedagógiai szakszolgálat, iskola, óvoda), melynek következtében megkezdődhettek a személyre szóló nevelés, oktatás, fejlesztések, kiegészítő terápiák. A nevelőszülő az elérni kívánt célokat 3 lépcsőfokban határozta meg.

Első lépcsőfok: idegrendszeri stabilitás, traumák rehabilitációja, beilleszkedés segítése.

Második lépcsőfok: elmaradott területek fejlesztése, keretek, szabályok, napirend kialakítása.

Harmadik lépcsőfok: erősségek fejlesztése, tudás, ismeret, tájékozottság fejlesztése.

A felsoroltakkal párhuzamosan a nevelőszülő különösen fontosnak tartja az udvariasság, etikus magatartás kialakítását, a problémamegoldó gondolkodás és az önállóság fejlesztését.

A fejlesztések, alternatív terápiák csak akkor hatékonyak, ha a szülő/nevelőszülő is tudja azt hozzáadott értékkel kiegészíteni a nevelés során, illetve ő maga is hiteles. Pl. Jól követhető napirendet alakít ki, közös programokat szervez, minőségi időt biztosít, életkornak megfelelő játékokat vásárol, tisztelettudó viselkedést alakít ki, házimunkába bevonja a gyermekeket, beszélget velük, stb.

Az említett két gyermek önmagához mérten nagyon sokat fejlődött, amit az osztályfőnökök pedagógiai véleménye is maximálisan alátámaszt.

Tugyi Endréné (nevelőszülői tanácsadó)


Nevelőszülői továbbképzés: Örökbefogadás témája

2018. 02. 24-én az örökbefogadásról esett szó a működtető által Abonyban szervezett nevelőszülői képzésen.

Előadóink voltak:

    1. Pálinkás Éva a Várva Várt Alapítvány titkára. A civil szervezet nehéz sorsú várandós anyákkal, ill. nyílt örökbefogadással is foglalkozik. Éva munkatársunk is, évek óta nevelőszülőként tevékenykedik hálózatunknál.
    2. Mezei Ágnes a Szentrendrei Járási Hivatal Gyámügyi Osztályának Pest megyében történő örökbefogadásokkal foglalkozó munkatársa a gyámhatóság örökbefogadással kapcsolatos tevékenységéről, feladat – és hatásköréről számolt be.
    3. Bakondi László a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat örökbefogadással foglalkozó ügyintézője a szakszolgálatok területtel kapcsolatos feladatairól, annak jogszabályi hátteréről és saját tapasztalatairól számolt be.

Pálikás Éva összefoglalója:

“Az én feladatom a képzés során az volt, hogy a nyílt örökbefogadásról beszéljek, mielőtt ezt tenném, előtte néhány szó az Alapítványról. A Várva Várt Alapítvány 2010 óta végzi “babamentő” tevékenységét, igazi áttörést az hozott a munkánkban, amikor 2012-ben a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet által indított felkészítő képzésén aktivista csoportunk is részt vett. A képzés, az örökbeadásban résztvevő az örökbefogadókat képző szervezetekből jelentkezőknek tartották. Nemcsak jó csapatépítő program volt ez a képzés, hanem alapvetően meghatározza azóta is a válsághelyzetben lévő várandós anyák, – az Alapítványhoz segítségért forduló nehéz körülmények között élő várandós nők felé való viszonyulásunkat. Életpárti alapítvány vagyunk, éppen ezért nagyon tiszteljük azokat a nőket, akik a nehéz körülményeik ellenére, kilátástalanságban, legtöbbször csak egyedül, válsághelyzetben is vállalják az életadást. Minden lehetséges eszközzel támogatjuk Őket abban, hogy – amennyiben ezt szeretnék – maguk nevelhessék fel a gyermeküket. Ennek érdekében nem csak adományt osztunk, babakelengyét küldünk, segítő beszélgetést folytatunk, hanem volt rá példa, hogy segítettünk rendbe hozni egy vidéki családi házat, tüzelőanyagot küldtünk, de munkát is kerestünk már a családfőnek.  Mindig az új helyzet adta, adja a következő irányt. 2016-ban 82, 2017-ben 62 esetben tudtunk hasonló helyzetben segíteni. Az alapítás alaptézise az a gondolat volt, mit tehetnénk, azért, hogy kevesebb legyen az abortusz Magyarországon, illetve, hogy lehetne segíteni a nehéz sorsú anyáknak, esetleg még abban az esetben is, ha örökbe szeretnék adni a babájukat.  Ahol nincs mód a gyermek saját családjában való felnevelésére, a szülő, vagy szülők abban kérhetnek segítséget – esetünkben egy civil szervezettől -, hogy a nyílt örökbeadást választva szeretnék ezt megtenni. Megismerik azt a szülőpárt, vagy egyedülálló személyt, aki vállalja gyermekük egész életén át tartó gondozását. Ez maga a nyílt örökbefogadás, hiszen itt akár a terhesség korábbi szakaszában találkozhatnak, de legkésőbb a szülés után a Gyámhivatalban a lemondó nyilatkozat megtételekor. Ebben az esetben is, a nyilatkozat után is van hat hetük arra, hogy meggondolják magukat. Tehát ahol valamilyen okból kifolyólag nem adatik meg a vér szerinti szülőnek, hogy felnevelje gyermekét, akkor legalább annyi jót tehet, hogy ha szeretne, akkor dönthet az örökbefogadó személyéről, hogy gyermeke szerető családban, várva várt gyermekként élhessen. Nagyon fontos leszögezni, hogy ez a civil szervezet esetében szigorú adatvédelmi szabályok betartásával jár, illetve soha nem járhat haszonszerzéssel!

Hányszor halljuk nevelőszülőként, hogy milyen anya az ilyen, aki lemond a gyerekéről… Tudom, hogy egyikünk se tenne ilyet, ha a tizedik gyermekünk születne, akkor sem, de mi hálát adhatunk az Istennek, hogy nem ismerjük azokat bajokat, amiket ők. Találkozom azokkal az Anyákkal, akik esetenként nagy fájdalommal döntenek úgy, hogy jobb életet kívánnak a sajátjuknál gyermeküknek.

Különös helyzetbe kerültem azzal, hogy időnként olyan Anyák keresnek meg, akik kisbabái akár csak ideiglenesen is bekerültek a rendszerbe, akikhez hasonlókat mi is nevelünk. Ha megengeditek, itt újra leírom, hogy sok esetben, igazán nehéz sorsú Anyukákról van szó, akik, amikor velünk találkoznak úgy érzik, hogy nekünk már papírunk van arról, hogy ők „nem jó anyák”. Kérlek legyetek nagyvonalúak, hiszen mindannyian sokkal jobb helyzetben élünk náluk!

Bakondi László összefoglalója:

“Előadásom fő témája a nevelőszülői családokban élő gyermekek örökbeadása volt. A bevezetésben kitértem arra, hogy minden gyermek alapvető joga, hogy saját, vér szerinti családjában nevelkedhessen, illetve ehhez segítséget kapjon. Az egyik ilyen segítség a nevelőszülő feladata, akinél a gyermek átmenetileg nevelkedik. A nevelőszülők feladata ezzel kapcsolatban, hogy a gyerek vér szerinti családjába való visszagondozást segítse, támogassa. Ha a gyermek vér szerinti családjába való hazagondozása nem lehetséges, és a gyermek örökbeadhatóvá válik, akkor pedig a gyermek mielőbbi örökbeadásában való segítségnyújtás.
Sajnos mi, az örökbefogadásban dolgozó szakemberek továbbra is nagy ellenállást tapasztalunk a nevelőszülők részéről a náluk nevelkedő nevelt gyermek, vagy gyermekek mások által tervezett örökbefogadásával kapcsolatban. Ez nagyrészt abból fakad, mert a nevelőszülők alapvető feladata a mai napig nem tisztázott kellően sem a nevelőszülők-, sem az őket segítő szakemberek körében.
Elmondtam, hogy a nevelőszülő is fogadhat örökbe, ezt semmilyen jogszabály nem tiltja. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a nevelőszülő elsőbbséget élvez a nála nevelkedő gyermek örökbefogadására, illetve az, hogy a gyermek nála nevelkedik, önmagában nem teremt jogosultságot a gyermek általa történő örökbefogadására. Ha egy nevelőszülő ad be egy örökbefogadásra irányuló kérelmet, akkor az ugyanolyan elbírálásban részesül, mint a többi, nem nevelőszülő által benyújtott kérelem. Itt kitértem arra, hogy milyen vizsgálatok, illetve dokumentumok beszerzése szükséges az előkészítő eljárás során.
Minden ilyen esetben, ahogy a többiben is, az örökbe fogadni szándékozóknak, továbbá gyermek törvényes képviselőjének személyesen előterjesztett, egyező kérelmére a gyámhatóság hivatott a döntést meghozni. Olyan eset is előfordulhat, hogy a gyermek törvényes képviselője nem kérelmezi a gyermek nevelőszülő általi örökbefogadását, vagy az is előfordulhat, hogy a nevelőszülő örökbefogadás előtti tanácsadáson való részvétele során a szakszolgálat pszichológusa nem támogatja a nevelőszülői örökbefogadást. Ebben az esetben a szakszolgálat sem javasolja a nevelőszülő általi örökbefogadást.
Az előadás végén interaktív, azaz – kérdezz felelek formában igyekeztem az érdeklődők által feltett kérdésekre válaszolni. Szó esett a Magyarországon élő gyermekek külföldre történő örökbeadásáról. Itt hangsúlyoztam, hogy a nemzetközi örökbefogadás is – csakúgy, mint a hazai –  komoly, és megalapozott, de mindenekelőtt VALÓS jogszabályi helyeken alapszik. Elmondtam, hogy a gyermekeket csak akkor kíséreljük meg külföldre örökbeadni, ha a Magyarországon való örökbeadásukra tett intézkedések nem vezettek eredményre.
Végezetül megköszöntem a meghívást, és kértem a nevelőszülőket, hogy segítsék, támogassák a jogilag örökbeadható gyermekek mielőbbi örökbefogadó családba való kerülését. “

Együtt gondolkodás az ADHD-ról

2017 március 11-én Abonyban tartottuk a nevelőszülők továbbképzését. A képzés alapvetően az ADHD – ról szólt.
Meghívott előadóink a következők voltak:

        • Rideg Gyula református kórház lelkész, ADHD esetkoordinátor, aki az idegrendszerre jellemző tulajdonságokról, eltérésekről beszélt.
        • Németh Sándor pasztorál pszichológus, etika-történelem tanár a pedagógusok helyzetét tárta elénk ebben a témakörben.
        • Fléger Ildikó főnővér Bethesda Kórház, rehabilitációs, mentálhigiénés szakember, ADHD esetgazda, művészetterapeuta, aki gyakorlati segítséget adott az előző előadásokhoz és kiemelte, hogy milyen praktikus dolgokat lehet alkalmazni a családban.
        • Mi is az ADHD?
        • Gyermekének FIGYEKEMHIÁNY/HIPERAKTIVITÁS zavara van, melyet rövidítve a betegség angol nyelvű elnevezése – Attention Deficit/Hyperactivity Disorder – alapján ADHD-nak is nevezünk.
          A teljes cikk a hivatkozásra kattintva letölthető!

2016. 10. 08-án  Abonyban került sor a nevelőszülői továbbképzésre. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. előírja a nevelőszülők működtető által szervezett kötelező  képzését. Az adott napon ennek a kötelezettségünknek tettünk eleget.

A képzés alapvetően a fogyatékkal élő gyermekek ellátásáról szólt. Az előadók a következők voltak:

  • Turai Dénes hitoktatási referens, aki a Katolikus Egyház fogyatékos emberekkel kapcsolatos álláspontját tárta elénk.
  • Gárdai Zsófia a Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálat vezetője a Szakszolgálat felépítéséről, tevékenységéről, az ott folyó szakértői és egyéb tevékenységekről beszélt.
  • Király Erzsébet gyógypedagógus témája a korai fejlesztés, és annak fontossága volt. Az előadás kivonata az alábbi hivatkozásra kattintva megtekinthető: Koragyermekkori intervenció
  • A témához közvetlenül nem kapcsolódva, de az intézmény nevelőszülőinek komoly nehézségeket jelentő élettörténeti könyv jelentőségét, helyes vezetésének technikáját  ki kellett hangsúlyoznunk, ezért Tugyi Endréné nevelőszülői tanácsadó a könyvről előadást tartott.
    Élettörténet-könyv

 

Dr. Sófi Gyula legutóbbi 2013-as nevelőszülői konferencián elhangzott előadásának anyaga a nevelőszülői tanácsadótól közvetlenül kérhető, tekintettel az előadás témájára.

Dr. Petróczi Erzsébet Nevelőszülői továbbképzés 2013 anyaga megtekinthető itt.
Nehezen nevelhetőség

Dr. Sófi Gyula képzésének anyaga megtekinthető itt.
Pszichés rendellenességek
A gyermekkor sajátosságai