Az AISEC nemzetközi nonprofit diákszervezet segítségével, ajánlásával az idén is volt külföldi önkéntesünk.

Az AISEC által nemzetközileg szervezett önkéntesek egyetemi hallgatók, akik tevékenységük során a programban résztvevőkkel közösen oldanak meg problémákat, feladatokat, észrevétlenül tanulhatnak az együttműködésről, a konfliktuskezelésről, az empátiáról, a kreatív gondolkodásról, a projekttervezésről, a döntéshozásról és a felelősségvállalásról is. Ezzel aktívan hozzájárulnak a körülöttünk lévő világ megváltoztatásához, formálásához.

Vendégünk Walden Chan 25 éves szingapúri fiatalember volt június 18. és augusztus 10. között. Végzettsége szerint angol nyelvtanár. Egyik nagykőrösi nevelőszülőnk jelentkezett házigazdának, az ő otthonában volt megoldva lakhatása, ahol hat fiú, gyermek illetve utógondozott fiatal él. Természetesen ebben a közösségben érezte aztán igazán „otthonosan” magát, és innen tette „csillagtúráit” a szolgáltató más, környékbeli családjaihoz. Mivel Nagykőrös kisváros, többnyire kerékpárral közlekedett, a nevelőszülők csak az első alkalommal mutatták meg neki a helyszíneket.

Chan három nyelven beszél. Angolul, kínaiul, és a helyi szingapúri nyelven, amely a japánból ered. Feladatul kapta, hogy a gyermekekkel beszélgessen, játsszon, miközben az angol nyelvet használva észrevétlenül tanítja őket a nyelvhasználatra.

Egyik gyermekünk helyesen fogalmazta meg a feladat lényegét:  „Mire Chan elmegy, többet tanulunk angolul, mint eddig a suliban, profi leszek az órákon jövőre!”

Természetesen ez így is lehet, de azért tenni is kell a későbbiek folyamán, hogy meg is maradjon ez a tudás!

Chan a hétvégeken az AISEC programjain vett részt. Oda vonattal utazott általában, de egyik alkalommal, a kölcsönkerékpárral körbejárta Budapest nevezetességeit is, melyben a vendéglátó egyik ismerőse volt a kalauza.

A mindennapi élet, játékok, beszélgetések közben a résztvevő gyermekek, nevelőszülők és a külföldi diák természetes módon tanulták, tapasztalták egymás szokásait, kultúráját, nézeteit, vallását (Chan buddhista), így gyermekeink megismerhették más, távoli ország jellemzőit.

Öt családunk életének része volt ezalatt az idő alatt Chan, de részt vett két tábor munkájában is. Az egyik tábor Cegléden volt a katolikus iskolában, melyet kollégánk szervezett, vezetett, a másik Nagykőrösön, a nagyerdei vadászkastélyban, ahol intézményünk által ellátott gyermekek is táboroztak. A visszajelzések alapján ő is jól érezte magát, és hasznos is volt az ottléte.

Érdekesség, hogy a vendéglátó jóvoltából igazán nemzetközi volt az együttlét egy vacsora alkalmával, ugyanis ezen ott voltak Nagykőrösön dolgozó, élő indiaiak is.

Egymás megismerése persze oda-vissza történt ezalatt. Chan megismerkedhetett a fővároson kívül a tanyasi élettel, állatokkal, betakarítási munkákkal, szokásokkal, ételekkel. Utóbbiak nagyon elnyerték a tetszését, mint általában a külföldiekét, de ő is főzött viszonzásként egy-két szingapúri ételt.

Úgy vélem gyermekeink számára nagyon hasznos volt ez a kapcsolat, melyet szinte észrevétlenül, játszva éltek meg. Büszkén mutogatták, mondták a nemzeti értékeinket és fogadták magukba  másét.

Chan nem csak angolul tanított, de közben tanulta a magyar nyelvet, mellyel nagyon jól haladt!

És hogy mennyire tetszett neki nálunk? Álljanak itt búcsúszavai:

Köszönöm a lehetőséget, a szervezést!

Visszatérek!

Stifter József (nevelőszülői tanácsadó)

| GALÉRIA: