Az „Otthon” Szociális Szolgáltató: 6. Nyári Oratórium Cegléden

Amikor közeledik a nyár, egyre többször kérdezik a gyerekek: mikor lesz a nyári tábor? Kérdezik az iskolában, az utcán, állomáson, boltban, ha összefutunk, a „nagyok” az animátorok pedig a közösségi hálón, hogy ehhez igazítsák nyári programjukat.

Így volt ez az idén is. Végre megszületett az időpont, megkaptuk a Katolikus Iskola egyik termét és udvarát, megbeszéltük az étteremmel az ebédet – ahol már régi ismerősként üdvözöltek – és elkezdtük a tervezést. A sok előkészítő munka ellenére nagy izgalommal vártuk a gyerekeket, akiknél vállalták a nevelőszülők, hogy elengedik és elkísérik őket a tanárok nélküli iskolába.

Hétfő reggel a Szent Kereszt Katolikus Iskola kapui tágra nyitva vártak minket. Az udvar és az udvarra nyíló termek „még ki sem hűltek” a tanévzárás után.

Elkezdtük berendezni a termeket, előkészíteni az énekes füzeteket, a játékokat… és megérkeztek az első táborozók. Rövid ismerkedés, barátkozás és máris éreztük, visz a lendület, a lelkesedés, egyre bátrabban mozdul mindenki, a gyerekek lassan felengednek… minden rendben lesz.

Megismerkedtünk új énekekkel, játékokkal, kézműveskedtünk, vetélkedtünk, építettünk, strandoltunk, fociztunk, játszótérre mentünk, beszélgettünk, fagyiztunk…  meg sem próbálom felsorolni, mi mindent csináltunk, mert nem lehet.

A tábor minden költségét az „Otthon” Szociális Szolgáltató fizette. A strandbelépőt, a vonatot, a kézműves eszközöket, az étkezést, a helybérlést, a fagyit… Egyik napon meglátogatott minket Kocsis Beáta intézményvezető is!

A kérdés természetesen most sem maradhatott el: hogy éreztétek magatokat?  A válaszok pedig felidézték a tábor szinte minden eseményét. A gyerekek meséltek, egyre csak meséltek…

Mi pedig egyre erősebben éreztük, hogy egy év múlva szeretnénk újra látni ezt a sok mosolygós szempárt. Hiszem, hogy a Jóisten velünk mosolyog.

Turai Dénes


Szalézi oratórium

Az oratórium ötlete, az ifjúság két nagy barátjának elméjében született meg és fejlődött napról napra, egészen korunkig.

Néri Fülöp

Az első oratóriumot Róma egyik templompadlásán szervezte meg egy életvidám pap. Összegyűjtötte a tehetősöket és szegényeket, hogy együtt olvassák a szentek életrajzait, imádkozzanak, beszélgessenek, szent énekeket írjanak és énekeljenek. Olykor a szabadban találkoztak, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljenek a természettel és az emberekkel.

Don Bosco

Az oratórium „modernebb” változata Valdocco rétjén született, Torinó külvárosában. Don Giovanni Bosco, egy fiatal pap aki Asti dombjairól érkezett az iparosodó nagyvárosba, ahol megszámlálhatatlan árvát és kihasznált gyereket talált, akik család és barát nélkül, a munkáltatóktól kihasználva, vagy börtönbe zárva tengették életük napjait. Mélységesen megrázta ez az élmény és hozott egy nagy döntést: „mostantól kezdve, egész életemet ezeknek a fiataloknak szentelem”. Beváltotta ígéretét…

Minden vasárnap meghívta a fiatalokat arra a rétre ahol a fergeteges játékok között a nap kiemelkedő része mindig az Istenhez való fordulás volt. A Szentmisékben beszédei hatalmas hatással voltak a fiatalokra. A hír gyorsan terjedt, és tömegekben érkeztek a gyerekek az oratóriumba, ahol később műhelyek, házak és templomok épültek. Mikor gyermekei már száz számra jöttek, újabb oratóriumokat nyitott, a város, az ország, Európa és a világ különböző tájain.

A keret mindig ugyanaz: vidámság és szentség, játék és imádság, nyitottság mindenki előtt és kölcsönös tisztelet egymás iránt.

Ez a minta még ma is működik, aktualizálva mindig a helyzetet a világ minden táján, a fiatalok nagy barátjának példáját követve.

Tulajdonképpen mi is az oratórium?

Don Bosco Oratóriuma missziós jelenlét a fiatalok világában.

Barát: aki befogadja őket és törődik velük.

Hely: ahol találkoznak, és együtt vannak, mint jó barátok.

Lelki és nevelői tapasztalat, közösségi élmény, családiasság. Teljes körű nevelés a fiatalokra szabva.

Ma találkozási és kapcsolattartási hely, emberi erényekkel telt környezet, fiatalos társasági élet, emberi kapcsolatok hálózata.

Az Oratórium célja: „eljuttatni a fiatalokat Istenhez”. Az Oratórium tehát a fiatalos keresztény élet műhelye.

/Szalim nyomán/

Miért is ne, hiszen ez nekünk szól!   

Oratórium nevelt gyerekeknek

Kezdetek: hosszú előkészítő munka után 2014.07. 28-31. – hétfőtől-csütörtökig – Cegléd adott otthont az első „Otthonos” oratóriumnak.

Miért volt szükség hosszú előkészítésre? Szerettük volna, ha a nevelőszülőknél nevelkedő nagyobb gyerekekből animátorok lesznek. Mivel semmilyen tapasztalatuk nem volt, előbb nekik kellett megtanulni, mit is jelent fiatalokat vezetni.

A nyári oratóriumban sok tapasztalatot szerezhettünk a négy szalézi animátortól. Minden reggel 9 órától ők négyen és a hat „saját” fiatal segítő, Turai Dénes hitoktatási referenssel várta a Ceglédről, Abonyból, Nagykőrösről, Nyársapátról, Budai útról érkező gyerekeket. Voltak kézműves foglalkozások, játék- és sportversenyek, csoportos foglalkozások, ima, megmásztuk a templomtornyot, voltunk strandon, együtt ebédeltünk…

A sok közös élmény jó alapot teremtett a folytatáshoz évről-évre…

Turai Dénes