Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. – Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. – Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. – Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket – olvashatjuk az Újszövetség Szentírásban, az Apostolok Cselekedeteiben.

Pünkösd – húsvét és karácsony után – a harmadik legnagyobb keresztény ünnep. A Szentlélek, ez a „magasságból való erő”, eltöltötte az utolsó vacsora termében összegyűlt, rémült apostolokat és arra indította őket, hogy bátran kiálljanak az emberek elé és hirdessék Isten Országának örömhírét. A különböző nemzetségű zarándokok mindannyian a saját nyelvükön hallották és értették Péter apostol beszédét. A beszéd olyan nagy hatással volt a jelenlévőkre, hog még aznap 3000 ember megkeresztelkedett. Pünkösdkor megszületett az Egyház, melyet Jézus Krisztus alapított és a Szentlélek megerősített.

Bátran kérdezhetnénk: ez közel 2000 évvel ezelőtti esemény, miért fontos nekünk?

A Szentlélek működése, ez a formáló erő, a közösség és az egyén életében ma is meghatározó. Ennek megéléséhez a bérmálás szentsége segít minket, ami „egyesülés” a Szentlélekkel; a keresztény nagykorúság szentsége. A bérmálás hatása a pünkösdhöz hasonlóan a Szentlélek különleges kiáradása. Úgy is szoktuk mondani, hogy e szentségekben Isten “eltörölhetetlen jelet” ír lelkünkbe. Ettől kezdve az egész örökkévalóságon át látható lesz rajtunk, hogy mi elköteleztük magunkat Krisztusnak és Egyházának, Isten pedig elfogadott és megajándékozott minket.”

A Szentlélek hét ajándéka:

  1. Bölcsesség – az ember Istent oly mértékben ismeri meg, amlyen mértékben itt a földön egyáltalán lehetséges.
  2. Értelem – képesség arra, hogy az ember hitigazságokat világosan felismerjen.
  3. Jótanács – adománya a lelket megvilágosítja, hogy cselekedete a természet, vagy a kegyelem forrásaból erednek-e.
  4. Tudomány – képessé tesz, hogy a dolgokról helyesen tudjunk ítélni.
  5. Lelki erősség – a Szentlélek képessé tesz minket, hogy a felismert jót megtegyük.
  6. Jámborság – a szív keménységének és érzéketlenségének elhagyására tesz képessé.
  7. Istenfélelem – az ember semmitől ne féljen, csak a bűntől.

Ezeken az ajándékokon keresztül meghatározó változást idéz elő a Szentlélek az egyén és rajta keresztül a közösség életében. Mindennek jobb megértésére szeretném idézni Szent II. János Pál pápa gondlatait a Szentlélek ajándékairól:

  1. János Pál pápa elmélkedései a Szentlélek ajándékairól

A Szentlélek első és legnagyobb ajándéka a bölcsesség, amely a Magasságból kapott fény: különleges részvétel Isten misztikus és fennséges ismeretében.

Ebből a magasabb szintű bölcsességből egy újfajta, szeretettel átitatott megismerés fakad, amelynek segítségével a lélek közelebb kerül az isteni dolgokhoz.

A bölcs tudás emellett megadja nekünk azt a különleges képességet, hogy az emberi dolgokat Isten fényességében, az ő mércéjével mérjük. Ez az ajándék megvilágosítja a keresztény embert, aki így beleláthat a világ dolgaiba. A teremtés valódi értékeit senki más nem képes úgy felismerni, mint az, aki Isten szemével néz a világra.

Az értelem, vagyis az intellektus szó a latin „intus legere” kifejezésből ered, ami azt jelenti, beleolvasni valamibe, vagyis valaminek a lényegébe hatolni, teljes mélységében megérteni.

A Szentlélek fénye, miközben tökéletesíti az isteni dolgok megértését, egyre világosabbá és mélyrehatóbbá teszi tekintetünket, amellyel az emberi dolgokat szemléljük. Neki köszönhetően jobban látjuk a teremtett világba beleírt isteni jeleket. Felfedezzük, hogy az események mögött, amelyek átszövik az emberi történelmet, nem csupán földi indítékok állnak. És végül eljutunk addig, hogy úgy gondolkodunk a jelenünkről és a jövőnkről, mint a próféták: ezek az idők jelei, ezek Isten jelei!

A tudomány segítségével az ember felfedezi a teremtés teológiai értelmét, és a dolgokban Isten, vagyis az igazság, a szépség és a végtelen szeretet, bár valós és igaz, mégis korlátozott megnyilvánulását látja.

A tudomány által megvilágosodott ember megérti azt a végtelen távolságot, amely a teremtett dolgokat elválasztja Teremtőjüktől; felismeri korlátozottságukat, és a bennük rejlő veszélyt, ha bűnös módon, rosszra használják őket. Az ember szomorúan döbben rá gyarlóságára. Ezután sokkal nagyobb lendülettel és bizalommal fordul afelé, aki egyedül képes oltani gyötrő szomját a végtelen után.

A ma embere a válság számos jelével és az igazi értékek körüli általános bizonytalansággal szembesülve óriási szükségét érzi annak, amit a lelkiismeret helyreállításának szoktak nevezni. Szükségét érezzük annak, hogy semlegesítsünk azokat a romboló hatásokat, amelyek rátelepszenek a szenvedélyek dúlta emberi lélekre, s helyükre egészséges, pozitív gondolatokat ültessünk.

Az erkölcsi megújulásra való törekvésben az Egyháznak élen kell járnia.

A jótanács ajándéka úgy működik az ember lelkiismeretében, mint egy friss szellő: megsúgja neki, mi szabad, mi illő, mi a leginkább érdemes a lélek számára. Így lesz a lelkiismeret az az ép szem, amelyről az evangélium beszél (Mt 6,22).

Korunkban oly sokan magasztalják a testi erőt, hogy akár az erőszak legszélsőségesebb megnyilvánulásait is elfogadják. Valójában az ember saját gyengeségét tapasztalja meg minden nap, különösen a lelkiek és az erkölcs terén, amikor enged belső szenvedélyeinek, környezete nyomásának.

Azért, hogy ezeknek a hatásoknak ellen tudjunk állni, szükségünk van az erősség erényére, amely a négy sarkalatos erény egyike. Az erősség annak az erénye, aki nem köt kompromisszumot kötelessége teljesítésében.

Ennek az erénynek kevés hely jut abban a társadalomban, amelyben az engedmények és az egyezkedések gyakorlata, a visszaélés és a keménység uralja a gazdasági, társadalmi és politikai kapcsolatokat. A félénkség és az agresszivitás az erősség hiányának két formája, amelyekkel gyakran találkozunk az emberek magatartásában, és szomorúan tapasztaljuk, hogy aki gyönge és alázatos a hatalmasokkal szemben, arcátlan és hatalmaskodó a védtelenekkel.

Az erősség erkölcsi erényének ma talán nagyobb szüksége van a Szentlélek támogatására, mint eddig bármikor.

A jámborság ajándékával a Szentlélek a testvérek iránti szeretet képességét újítja meg a hívőben, szívét Krisztus Szívének szelídségében részesíti.

A jámborság ajándéka kioltja a szívben a feszültség és a megosztottság izzó tűzfészkeit: a keserűséget, a haragot, a türelmetlenséget; s helyettük a megértés, a türelem, a megbocsátás érzéseit táplálja. Ebben az ajándékban gyökerezik az az új emberi közösség, amely a szeretet kultúráján alapul.

A Szentírás azt mondja: „a bölcsesség kezdete az Úr félelme” (Zs 111[110],10; Péld 1,7). De miféle félelemről van itt szó? Bizonyára nem az „Istentől való félelemről”, amely arra késztet, hogy meneküljünk gondolatától, emlékétől, mint olyasvalakitől, akinek személye felzaklat és nyugtalanít.

A Lélek ajándékozta félelem valódi jelentése nem a gyáva félelem.

A hívő ember „bűnbánó lélekkel” és „töredelmes szívvel” (vö. Zs 51[50],19) áll Isten elé, jól tudva, hogy „félve–remegve” kell munkálnia üdvösségét (Fil 2,12). Ez azonban nem irracionális félelmet, hanem felelősségérzetet és a törvényhez való hűséget jelent.

forrás: MAGYAR KURIR | Turai Dénes hitoktatási referens